Mindenki, aki szövetségre lép Jézus Krisztussal, Isten fogadott gyermekévé válik. Az Ige újjáteremtő ereje által megtisztulnak, és Isten angyalokat rendel melléjük megsegítésükre. Megkeresztelkednek az atya, a fiú és a Szentlélek nevében. Elkötelezik magukat, hogy Isten földi egyházának aktív tagjai lesznek. Meghalnak minden világi kívánság csábításának; ugyanakkor istenfélelmük és a Lélek megszentelése által az isteni befolyás közvetítőivé válnak.
„Örökösei Istennek, és örököstársak Krisztussal” – milyen dicső és méltóságteljes pozíció! Elkülönülve élni a világtól, és biztonságban lenni Sátán álnok csapdáitól! Azok, akik Isten követőinek vallják magukat, keresztségi fogadalmuk által arra vállalkoztak, hogy szembefordulnak a gonosszal. A lelkek ellensége minden ravaszságával azon lesz, hogy megrontsa gondolkodásukat. Azon fáradozik, hogy saját módszereit beépítse Mesterükért végzett szolgálatukba. De biztonságban lehetnek, ha megszívlelik az intelmet: „Legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben.”
Az ember abban a tisztességben részesült, hogy együtt munkálkodhat Istennel annak a hatalmas felépítménynek a munkásaként, melyet létrehozott…Megváltó Urunk Isten örökösévé lett, azok pedig, akik együtt végzik vele a lélekmentés munkáját, társörökösök lesznek vele együtt…Az ebben való győzelem elérése felér azok tisztességével, akik a túláradó, örökkévaló dicsőség részesei.
Vágyakozhatnánk-e nagyobb tisztességre, mint hogy Isten gyermekei legyünk? birtokolhatnánke nagyobb rangot, találhatnánke hatalmasabb örökséget, mint ami azoknak jár, akik Isten örökösei és társörökösei Krisztusnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése