A parancsolat biztos

„Kezének cselekedete hűség és igazság, minden döntése helyes. Megingathatatlanok mindörökké, hűségéből és egyenességből származnak.” (Zsolt 111:7-8)

Ádám és Éva teremtésükkor ismerték Isten törvényét. Szívükbe volt írva, és megértették kívánalmait. 

Isten törvénye már létezett az ember teremtése előtt. Feltételei a szent lényekre voltak alkalmazva; még az angyalokat is ez a törvény kormányozta. 

A bűneset után az igazságosság elvei változatlanok maradtak. Semmit sem vettek el a törvényből, és egyetlen szent előírásához sem lehetett hozzátenni. 

A törvény kezdettől fogva létezett és létezni fog az örökkévalóság szüntelen korszakain keresztül.

E törvény iránti engedelmességünk kötelezettsége a világnak szóló utolsó kegyelemüzenet középponti része. Isten törvénye nem új dolog. Nem létrehozza a szentséget, hanem megismerteti velünk, hogy mi a szent. Nem más, mint az irgalom, jóság és szeretet elveinek kifejeződése. Bemutatja az elbukott emberiségnek Isten jellemét, és világosan lefekteti az ember kötelességeit.

Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, ezért minden értelmes lény boldogsága az igazság nagy alapelveivel való teljes összhangjától függ. Isten minden teremtményétől szeretetszolgálatot kíván – olyan szolgálatot, amely az Ő jellemének méltánylásából fakad.

Nem leli örömét a kikényszerített engedelmességben, hanem mindenkinek szabad választást biztosít, hogy önként ajánlhassa fel szolgálatát.

„Minden Ő végzése tökéletes...” Ami emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll.
A szent szabályokat, amelyeket Sátán gyűlölt és lerombolni igyekezett, az egész bűntelen világegyetem tiszteletben fogja tartani.